longest post ever

Hát erőmnél csak időm van kevesebb és azt sem tudom beosztani. Nem lesz ez így jó, sűríteni fogok (már inkább rajtatok keresztül ígérem magamnak). szeretek írni, csak most a scriptet kell mindenek előtt és különben is: van, amit nem lehet képekben átadni. minden másra ott a Canon Powershot.
Őrületes időjárás uralkodik, napközben tavaszi meleg. Most kezdett kicsit hűvösödni, holnap Laci zsákban hozza Montrealból a hideget. szombaton óriási centralpark körúttal zártuk a hetet, Libbyvel, lakótárscsajszival, aki épp fotószalont nyit chicagoban, költözik is ki november végén. Mike, a főbérlő persze csak egy új csajszival hajlandó kitölteni az üresedő szobát, amit lelkesen támogatok - elvileg holnap mutat be Christinának. valamit biztos tud, egy délután alatt harmincan nézték meg a lakást és ő a fő esélyes.

central park talán az egyetlen hely az usában, amiről nem hazudnak a hollywoodi filmek. pure magic. mész és bámulsz. városi kölök létemre egész jó természetfotókat lőttem, úgyhogy erről inkább nem is írok. renegeteg új kép született.
az élmény teljességéhez persze kellett az is, hogy ájult másnapos legyek - amit pénteken chrisékkel elkövettünk, az tényleg minősíthetetlen volt. végtelen whiskeyzésé a pokol konyhájában, telitorokból, manchester indulótól zeng a 9th avenue. értem, miért nem lehet az utcán inni, elszabadulna a pokol.
intettünk két taxit - a miénk a klasszikus ford, turbános volt és csak németül beszélt. amellett, hogy az utcanevekről fogalmuk sincs, errefelé elég edzettek a taxisok - de amit ott benn műveltünk, már itt is soknak bizonyult. félúton lower east side felé turbános kirakott minket, mikoris szűnni nem akaró artikulátlan üvöltözéseket követően zeek megindult, hogy menetközben megmássza a yellowcabet. fél testével és valami tülkölővel lógott kifelé az ablakon. jogos volt a piros lap.

ő ott facsart arccal a bal szélen brandon, brandon lee, bár nem tudom, úgy írja-e, mint a nagy előd, vagy csak amolyan kínaiasan (li). zeek legalul, itt még tartja magát. egy olasz bárban, Luca Lounge-ban végezte. pedig ott csak kezdtünk, azzurri sálak, olasz pincércsajok között, westbalkános hangulat. legalább öt emberrel ismerkedtem meg teljesen spontán, pedig ebben sosem voltam jó. kétcsajjal, andreaval és daisyvel találkoztam is később, de persze józanon már nem voltak olyan vonzóak. és ott, a luca-ban a semmiből, összefutottunk bartos imivel - fél percig csak röhögtünk, hogy ilyen nincs. taxiba már nem mertünk ülni, gyalog mentünk greenwich-ig, ami azért combos. ott még mindig bárok tapossák egymást az utcán, hajnali sakkpartik parkokban, tömött erkélyek, streetartistok, kurvák minden harmadik kapualjnál. oh, the village, tényleg egész hétvégén ez megy. minden fiatal east village-ben keres szobát.

new york university, tisch school of arts, a varázslatos washington square-nél. ez itt a főépület. pestről ismerem sántha lászlót, rendezést tanít - találkoztunk múlt héten, kicsit körbevezetett. hát, olvadoztam.
igazi filmlaboratórium, saját produkciós cég és még klasszikus vágóterem is van, mindenki azon kezd. scorsese és jarmusch is innen indult, bár állítólag pont jarmusch utálta nagyon. persze bilibelóg: évi 30.000dollár, négy éven keresztül, HA benne vagy a 350-ben a 3000 jelentkező közül. azért jó volt csorgatni kicsit. este kocsmában ünnepeltük pierre szülinapját, vettem neki sakktáblát china-ban - vicces volt. kézbe vettem a táblát, már csomagolta is. nem alkudtam, csak mondtam hogy azért még ne. meg hogy körülnézek még kicsit. és végül 25 helyett 10ért vittem el.

csoporttársakkal kezdjük felfedezni az independent film mozikat. Kurt Cobain, About a son, ill. Darfur now, ezeket nagyon ajánlom. szemétség, de nem olcsóbb, mint bármi hollywoodi sz.r, drága a mozi. suliban minden héten kapunk jegyeket premierre, mondjuk azok közül eddig csak michael clayton volt élvezhető. dolgozgatunk is már, kiállításokon, galériákban forgatunk - én egyelőre ingyen, mert még nincs meg a vízumom. persze gyakorlat teszi, és még élvezem is.

némi fejtörést okoz halloween, pénzt nem vagyok hajlandó jelmezre költeni, pedig itt tényleg ciki ha nem veszel fel valamit. az egyetlen, aminek beöltözhetnék az egy igazi juventino, hát lehet, az is lesz. megérdemlik a srácok. óriás tökök mindenhol, halloween market, külön boltok nyíltak, remélem kis kópék is kopogtatnak majd, mint a deniszakomiszban (trick or treat?)

wilről mesélnék még. mint jumanjit, jay-éket, őt is pier40-s fociról ismerem, vidéki angol srác, teljesen úgy mozog, mint steven gerrard. igazi irányító. jumanjiékkal hershey'sben volt nagy csokievő verseny, nem neveztem, nem vagyok megszállott. juma majdnem kirakta az egészet, kicsit későn tűnt fel neki, hogy étcsokit zabál és abból azért megárt és sok.
will nyerte a fogadást, úgyhogy riksával mentünk focira, de előtte felugrottunk hozzá is.
neki bejött az élet, ő a san remo-ban lakik,
steve jobs-al, bruce willis-sel, ha épp erre jár (bár eddig csak demi moore-t látta). nem nagyzolós srác, valami ismerősön keresztül szerezte a barátnőjével. central parkra néz, harmadik emelet - mint egy modern erődítmény, belépés csak ID-vel, fémdetektor. emilio barátom is hasonló épületben lakik, midtown, meg se hajlandó mondani, mennyiért bérli. olyan épületek, mint a 4 csillagos hotelek, őr, porta, 6 lift, csillog-villog. nem valami otthonos, de annyira gazdag senki nincs, hogy háza legyen manhattanben. fotót akarok (és fogok lőni) minden háztetőről.

érezhetően kevesebb az action, időm nagy részét elviszi a suli, most már általában este hétig ott vagyok. final cut előtt, vagy valamelyik studioban szerelgetek, kesztyűben, lámpák kereszttüzében izzadok. jobb esetben ugyanez studion kívül. rosszabb esetben elszáll az egész napi anyag. estére semmi erő nem marad, néha csak ülünk valami büfében és zabálunk bambán. nem panaszkodom, csak néha olyan jólesően összeesnék, de ez csak egyre inkább így lesz.
sok, és tényleg blogstratégiát váltok, mert szétesős - bár pont ettől őszinte is. hugs és ezt nektek!