family, writer's block and the magic city

strandpapucs vissza a sarokba, back from miami. család haza, laci vissza jégverembe, tomiék rendben liberty cityben, én meg a teraszon - New Yorkban továbbra sem hajlandó elkezdődni a tél. azért a strandolás után tegnap lefagyott a fülem az esti focin - viszont bali elhozta az ezeréves pumacipőt, a gólvágót, ami idők során lábamra forott. úgyhogy végre úgy dribliztem, ahogy elvárható: egy életre megtanulták, merre van Magyarország. mindeközben súlyos alkotói válság tombol, forg.könyv-vázlataim képzeletbeli lángokban.

eheti mentségem, hogy egy hétig itt volt család, és együtt repültünk a Magic Citybe. az különösen jó volt, még sose néztünk élő BL-meccset repülőgépen. anyumék hoztak egy szelet budapestet, kézből olvashattam a saját cikkemet, érkezett egy adag saját szagú ágynemű, és kaptam demokratát is, ráadásul elég erős kiadás: gárdaképekkel, színmagyar, pesti antiszemitizmussal. veráék küldtek magyarnarancs-kollekciót, kézzel írott levelet, annak külön nagyon örültem. szeretet érte.

suliztam, anyumék sightseeing, és este persze óriás zabálások mindenfelé, ismerősökkel. őrült jó újra velük. első este az igazi halloween-parade west village-ben, ahol sosem tudhatod, ki jelmezes és ki igazi transzvesztita. ilyen figurákat még sosem láttam, szürreális lények hömpölyögnek sugárutakon. balival élvezzük, végreújra együtt, útközben nagyon erős parókát intéz. később benjaminnal és haverjaival bulizunk, benji macintosht rendel, ami az egyik legfinomabb koktél amit valaha, aztán bali jetlag-el kidől, én másnap már a suliban kómázom.

pár nappal később lakshmival járjuk be downtownt és egy fodrászszalonból lett bárban whiskeyzünk, amíg bali be/ki nem dobja a türcsit. hétvégén felix da housecat midtown, vasárnap délután egy east village-i drukkerkocsmában, barca-drukkerek hada közepette nézzük a juve-intert. egyszerre 5 meccs élőben, a napfényen kívül bárki bejöhet. a vége 1-1, én vagyok az elégedettebb. bali vmelyik nap volt évfolyamtársába botlik a central parkban, az milyen? maraton van, 40.000 induló, több százezren a városban. legközelebb. másnap rangers-flyers: végre bunyó. végleg rápörögtem az nhl-re, balival együtt tombolunk. reneszánsz ez a hokimánia nekem, erre spórolok majd. a sebesség, ahogy a pakk koppan, ahogy 120 kilós testek plexire kenődnek, pár méterről, leírhatatlan audio-élmény.

főleg az atlétás tomival, marlboroval a seville kormánya mögött, miami tényleg vice city, képregény, rózsaszín, hupikék, rikítózöld cerkával satírozva. mintha pixelekből építették volna. angolul még a szállodában sem nagyon beszélnek - és ami itt összemosódik, ott egymáshoz sem ér. gazdagok, szegények és turisták,külön kasztok - és még mi magyarok panaszkodunk, hogy nincs igazi középosztály. fehér homok, pálmafák, csöves gringok, pénzescicák, négyméteres kidobók. gettó és luxusöböl, rosszarcú meszticek és a világ legdurvább felnijei.

szombat este bob sinclair, eric prydz és paul van dyk, különböző helyeken. egyikre sem jutunk be, az első után már nem is akarunk, épp elég jó a mozi. jövünk mi még ide úgyis. laci a reptéren guberált magának valami 300dolláros repjegyvócsert,so, lehet hogy pár héten belül újra ugyanitt. marta ma felajánlotta, hogy menjek hozzájuk bostonba, thanksgivingre, montrealba is mennék, ha megjönne a vizumom, vagy miami. itt nem maradok, úgyis mindenki hazahúz, mike meg kirúg, ki akarja adni az appartment. lenne ez a legnagyobb bajom.

cadillac nagyon erős. az automata váltón kívül gyakorlatilag semmi nem működik benne, ablaklehúzótól a csomagtartóig. korát hazudtolva mégis kirobbanó erőtől duzzad, bármerre gurul, nagy tisztelet övezi. ahogy miami dice írta, tekintélyt parancsol. hallandale nekem kicsit olyan, mint a balcsi déli part szezon előtt, békés, eldugott nyaralókörnyék. pompás rezidencia, kiváncsi vagyok tavaszra mi lesz belőle. akkora mosógép van, ekkorát new yorkban még nem láttak. tomi szobáját, meg a hűtőt látnotok kéne, de végülis képzelhetitek is. kóla van.

este részegedni, nappal strandolni megyünk a partra, rákot zabálunk, koktélozunk és mozi southbeachen. kultúrprogram nem jött szóba, viszont érthető mód volt vmi surreal abban, hogy anyummal, bátyámmal, tomival, sanyival és lacival novemberben, miamiban, félhalott aligátorokat dobálunk az everglades national parkban (mama nem dobált). érdemes nézegetni a picture galleryt, de facebookra laci még egy rakat képet feltolt, bátyám is biztos fog, ajánlott. tervben volt de sajnos abban is maradt egy jogging south beach partjainál, lacival ellustultuk ugyanis. elmaradt a baywatch.

back to reality. scriptem válságos állapotban, az idő hurokként szorul a nyaka, meg az enyém körül. gyakorlatilag egy hetem van, hogy kitaláljak valamit. szobám kaotikus, lépni nem lehet, és annyi dolgom lenne, hogy a blogba menekülök. kurva jó fejek vagytok, rengeteg levelet írtok, még ha kicsit több is a kérdő, mint kijelentő mondat. nagy szükségem van rá. szánalmas ígérgetésem a blog felpezsdítéséről újabb epizódhoz érkezett, de legalább jól meg fogtok lepődni, velem együtt.
közben tomiék msnen támadnak: east coast trip a terv karácsonyra. új verda, fel new yorkig, aztán vissza együtt végig a keleti parton: philly, boston, dc, orlando és nekem elég egy visszajegy az almáig. a benzinköltség nem vészes, sőt, és végre aktivizálnám a kamerát is. végülis van jogsija mindenkinek. minden jel szerint lesz még mesélnivaló.