friends

belekezdtünk. a 9. és a 42. sarkán, mindennek a közepén, egy 48. emeleti luxus-penthouseban, darabokra esett kolumbiai arcokkal inditottuk a halloweent, hüledeztünk és ittuk a gint. olyan volt a kilátás, a hely, mintha jockey ewing költözött volna new yorkba és whiskeyvel a kezében kacagva nézne ki az ablakon. valamiért mindenki transzvesztitának volt beöltözve. talán túl nagy királynak éreztük magunkat - mire a jelmezvásárlást követően rádöbbentünk, hogy szinte elfogyott a pénz. engem nem zavart - annyira jó volt kebelre ölelni Melákot, mintha gyerekkori plüssmacimat kaptam volna vissza.
úgyhogy- én tömeggyilkos, laci neo jelmezben - rusnya amerikai lányokkal részegedtünk east villageben, jöttek egymás után, többnyire ünnepi maszkban, gottseidank. másnap eső, kultúrprogram: museum of national history - pontosabban csak a hayden sphere, szinte a szomszédban van, egy őrületes digitális planetárium és asszem mindenkinek meg fogom mutatni, aki egy napnál tovább marad. kiváncsian várom, mikor unom meg. super hétvége volt.

amál viszont csak egy napig maradt, és most volt először, úgyhogy pörgettük is a dolgot. megmásztuk a rockefeller centert, a dakotánál felidéztük john lennon utolsó pillanatait és még kocsmázni is maradt időnk - igazi kansasi ivóban hallgattuk az egymás után fellépő, önjelölt counrty-virtuózokat, tényleg, mintha festményre vitték volna, alkonyattól pirkadatig. csapossal együtt lehettünk 20an a bárban, abból 10-en biztosan felléptek. leirhatatlan volt a hangulat.

itthon is megy az élet, mike, a főbérlő, nagy formában van, asszem becsajozott. ingyensör, vacsit főz, mosolyog, minden. kicsit háklis, nagyon amerikai, de bírom. akárki, és akárhányan aludhat itt, egy bő kétszemélyes lakást képzeljetek el, de aludtunk már itt öten is. csütörtökön elhúz 3 hétre, egy barátját kíséri el vietnámba, 'gyereket venni'.
megvolt első randim zsuzsannával, apparment-unk magyar takarítónőjével, aki valamikor 3 hónapra kijöt látogatóba, aztán már 10 éve itt él turistavízummal. nem is értem min parázom. otthon is erős a piac, de zsuzsanna érezhetően a nemzetközi mezőnyben edződött: őrületes tisztitást végzett, pedig lacival azért rendesen lelaktuk a kisszobát. libby lassan minden este részegen jön haza és kicsit mintha kezdene közeledni felém, ami nekem kicsit kellemetlen, neki meg nagyon rosszul áll. de kiköltözik ígyisúgyis, és bírom egyébként. viszont

megvan az új szobatárs! nem csaj, jobb! benjamin 21 éves babaarcú kölök, egy partyszervező cégben királykodik, egy éve van itt, és hát épphogy beengedik bárhova. ehhez képest mindent vág, chelseatől sohoig, minden héten ügyködik valahol. jó formának tűnik. holnap, halloween, és már intézte is a jót, modellparty, mi más

oda már balival, holnap jön anyummal, úgyhogy folytatódik a sightseeing trip. este keríteni kell neki is valami jelmezt, ami elég jó projectnek ígérkezik, és végre joggal hanyagolhatom kicsit a sulit is, sőt még az idő sem szarult el, laci vitte 'haza' a hideget is. azért majd valamikor postolunk balival is, hétfőn rangers-flyers, ha ott se lesz bunyó, soha többet nhl!

a mobilom leesett a negyedik emeleti teraszomról, a lehető leggagyibb nokiamodellről van szó. arcát, nyakát, bordáját, mindenét törte, a fél display halott, de működik és nagyon trendi. ja és ma - ezeket mindig kifogom - fogkrémet vettem a duane reade-ben és úgy hívták az eladót hogy Sam Sung!

longest post ever

Hát erőmnél csak időm van kevesebb és azt sem tudom beosztani. Nem lesz ez így jó, sűríteni fogok (már inkább rajtatok keresztül ígérem magamnak). szeretek írni, csak most a scriptet kell mindenek előtt és különben is: van, amit nem lehet képekben átadni. minden másra ott a Canon Powershot.
Őrületes időjárás uralkodik, napközben tavaszi meleg. Most kezdett kicsit hűvösödni, holnap Laci zsákban hozza Montrealból a hideget. szombaton óriási centralpark körúttal zártuk a hetet, Libbyvel, lakótárscsajszival, aki épp fotószalont nyit chicagoban, költözik is ki november végén. Mike, a főbérlő persze csak egy új csajszival hajlandó kitölteni az üresedő szobát, amit lelkesen támogatok - elvileg holnap mutat be Christinának. valamit biztos tud, egy délután alatt harmincan nézték meg a lakást és ő a fő esélyes.

central park talán az egyetlen hely az usában, amiről nem hazudnak a hollywoodi filmek. pure magic. mész és bámulsz. városi kölök létemre egész jó természetfotókat lőttem, úgyhogy erről inkább nem is írok. renegeteg új kép született.
az élmény teljességéhez persze kellett az is, hogy ájult másnapos legyek - amit pénteken chrisékkel elkövettünk, az tényleg minősíthetetlen volt. végtelen whiskeyzésé a pokol konyhájában, telitorokból, manchester indulótól zeng a 9th avenue. értem, miért nem lehet az utcán inni, elszabadulna a pokol.
intettünk két taxit - a miénk a klasszikus ford, turbános volt és csak németül beszélt. amellett, hogy az utcanevekről fogalmuk sincs, errefelé elég edzettek a taxisok - de amit ott benn műveltünk, már itt is soknak bizonyult. félúton lower east side felé turbános kirakott minket, mikoris szűnni nem akaró artikulátlan üvöltözéseket követően zeek megindult, hogy menetközben megmássza a yellowcabet. fél testével és valami tülkölővel lógott kifelé az ablakon. jogos volt a piros lap.

ő ott facsart arccal a bal szélen brandon, brandon lee, bár nem tudom, úgy írja-e, mint a nagy előd, vagy csak amolyan kínaiasan (li). zeek legalul, itt még tartja magát. egy olasz bárban, Luca Lounge-ban végezte. pedig ott csak kezdtünk, azzurri sálak, olasz pincércsajok között, westbalkános hangulat. legalább öt emberrel ismerkedtem meg teljesen spontán, pedig ebben sosem voltam jó. kétcsajjal, andreaval és daisyvel találkoztam is később, de persze józanon már nem voltak olyan vonzóak. és ott, a luca-ban a semmiből, összefutottunk bartos imivel - fél percig csak röhögtünk, hogy ilyen nincs. taxiba már nem mertünk ülni, gyalog mentünk greenwich-ig, ami azért combos. ott még mindig bárok tapossák egymást az utcán, hajnali sakkpartik parkokban, tömött erkélyek, streetartistok, kurvák minden harmadik kapualjnál. oh, the village, tényleg egész hétvégén ez megy. minden fiatal east village-ben keres szobát.

new york university, tisch school of arts, a varázslatos washington square-nél. ez itt a főépület. pestről ismerem sántha lászlót, rendezést tanít - találkoztunk múlt héten, kicsit körbevezetett. hát, olvadoztam.
igazi filmlaboratórium, saját produkciós cég és még klasszikus vágóterem is van, mindenki azon kezd. scorsese és jarmusch is innen indult, bár állítólag pont jarmusch utálta nagyon. persze bilibelóg: évi 30.000dollár, négy éven keresztül, HA benne vagy a 350-ben a 3000 jelentkező közül. azért jó volt csorgatni kicsit. este kocsmában ünnepeltük pierre szülinapját, vettem neki sakktáblát china-ban - vicces volt. kézbe vettem a táblát, már csomagolta is. nem alkudtam, csak mondtam hogy azért még ne. meg hogy körülnézek még kicsit. és végül 25 helyett 10ért vittem el.

csoporttársakkal kezdjük felfedezni az independent film mozikat. Kurt Cobain, About a son, ill. Darfur now, ezeket nagyon ajánlom. szemétség, de nem olcsóbb, mint bármi hollywoodi sz.r, drága a mozi. suliban minden héten kapunk jegyeket premierre, mondjuk azok közül eddig csak michael clayton volt élvezhető. dolgozgatunk is már, kiállításokon, galériákban forgatunk - én egyelőre ingyen, mert még nincs meg a vízumom. persze gyakorlat teszi, és még élvezem is.

némi fejtörést okoz halloween, pénzt nem vagyok hajlandó jelmezre költeni, pedig itt tényleg ciki ha nem veszel fel valamit. az egyetlen, aminek beöltözhetnék az egy igazi juventino, hát lehet, az is lesz. megérdemlik a srácok. óriás tökök mindenhol, halloween market, külön boltok nyíltak, remélem kis kópék is kopogtatnak majd, mint a deniszakomiszban (trick or treat?)

wilről mesélnék még. mint jumanjit, jay-éket, őt is pier40-s fociról ismerem, vidéki angol srác, teljesen úgy mozog, mint steven gerrard. igazi irányító. jumanjiékkal hershey'sben volt nagy csokievő verseny, nem neveztem, nem vagyok megszállott. juma majdnem kirakta az egészet, kicsit későn tűnt fel neki, hogy étcsokit zabál és abból azért megárt és sok.
will nyerte a fogadást, úgyhogy riksával mentünk focira, de előtte felugrottunk hozzá is.
neki bejött az élet, ő a san remo-ban lakik,
steve jobs-al, bruce willis-sel, ha épp erre jár (bár eddig csak demi moore-t látta). nem nagyzolós srác, valami ismerősön keresztül szerezte a barátnőjével. central parkra néz, harmadik emelet - mint egy modern erődítmény, belépés csak ID-vel, fémdetektor. emilio barátom is hasonló épületben lakik, midtown, meg se hajlandó mondani, mennyiért bérli. olyan épületek, mint a 4 csillagos hotelek, őr, porta, 6 lift, csillog-villog. nem valami otthonos, de annyira gazdag senki nincs, hogy háza legyen manhattanben. fotót akarok (és fogok lőni) minden háztetőről.

érezhetően kevesebb az action, időm nagy részét elviszi a suli, most már általában este hétig ott vagyok. final cut előtt, vagy valamelyik studioban szerelgetek, kesztyűben, lámpák kereszttüzében izzadok. jobb esetben ugyanez studion kívül. rosszabb esetben elszáll az egész napi anyag. estére semmi erő nem marad, néha csak ülünk valami büfében és zabálunk bambán. nem panaszkodom, csak néha olyan jólesően összeesnék, de ez csak egyre inkább így lesz.
sok, és tényleg blogstratégiát váltok, mert szétesős - bár pont ettől őszinte is. hugs és ezt nektek!

david, the roots and the whiskey robber

először is togon beninek: legtöbben "oh, Hungary, so beautful girls" kezdettel asszociálnak, második helyen paprika/gulas holtverseny, a legerősebb mégis kétségtelenül hokibuzi (Islanders) frank volt, akinek egyből a viszkis ugrott be, meg hogy hokikapus volt.
"called: the whiskey robber".
frank egyébként a legjobb kispályáskapus blohinalex óta, és olyan, mint a dagadt náci az amerikan history x-ben, sz.rrá tetovált sörhas, csak közbe nem náci, viszont jófej.

aztán ma reggel david. kérdezi az utcán, hol lehet tejet kapni. két perc alatt derült ki, hogy igazából milyen cuki pofim van, DC-ben él, 50 éves zsidó bizniszman, és csak a kisebbik fia előadását jött megnézni. és ha gondolom, megmutatja este downtown legjobb melegbárjait. meg hogy tudja, érzi, hogy én straight, szóval - ölelt át könnyeden - majd megvéd.


pont a game theoryt hallgattam két hete, és ugyan tudtam hogy lesz the roots a nokia theatre-ben, de azt is hogy rég soldout és hogy úgyis esélytelen. de times square-en akkor is minden nap keresztül megyek, ha nem akarok, márpedig pár hét után már senki nem akar, pont mint a móricz aula - kiselsősként óriási bumm, de második év végén már minden melegszendvicstől elfog a hányinger.

tartottunk hazafelé emilioval - félillegál csónakáztunk 30fokban a hudson riveren -, jöttünk ki undergroundból, hogy együnk egyet friday'sben és akkor esett le hogy tényleg, ma van. folytak az emberek a 42.-en, az arcunkra kellett legyen írva, mert az első hiéna megtalált.
'tikicc tikicc vantszam tikicc?'.
összenéztünk, fortybucks???....max holnap nem bulizunk.
nokia theatre. ránézésre minden nagyzolós hiphopklippet itt forgatnak. don't feel right-ra érkeztünk, folyamatos pogo, hússzag vs. légkondi, mindenki fújja a szöveget, eszméletlen fény, hang és vesemasszázs. második szám alatt vettük a ritmust és ismeretlenek fejét ütögetve ugráltunk, mint a majmok. lapos jazz-es vonal helyett lecsó végig: Here I come, Don't say Nuthin, Double Trouble, Take it there, a you got me persze jill scott nélkül forgott, és ahogy kórusban énekelte mindenki a Don't feel right-ot, végigfutott a hátamon a hideg (meg valami 4tonnás feka is egy csörgővel(!) a kezében).


4körül értem haza - szegény pierre barátom, 23 éves banki alkalmazott, bájos francia akcentussal, ott 'várt' a ház előtt. elegáns, mégis laza és főleg igazi barát. telehányta az előteret, fél ujjal piszkáltam ki süllyedő mobilját a trutyiból. fél napig assem tudtam hol van, aztán összefutottam teljes aznapi öltözékével, táskástul a fürdőkádban.
másnap megismerkedtem bagi ferenccel.
egyébként szinte minden spant fociról szedek össze, justin, danny, chris és jay a legnagyobbak, de nem kevésbé, és tényleg így hívják jumanji, aki rendszeresen jamaikai gyömbérsörrel kábít a metrón foci után. abban nem tudom mivan de üt. pierre csapatával chinatownban, a stanton és a christie st. sarkán játszunk vasárnaponként, utána obligát és persze ünnepi kínai zabálás fillérekért. ezerféle arcot szedtem össze, asszem csak az ausztrál kontinensről nincs még senki. talán mert fociul még mindig jobban tudok.

szóval, mivel teljes falábúak ellen játszottunk, kétszer is felrúgtak és mindkétszer megálltam, magyarosan, meg tényleg fájt is. mire a spori:
"what the fuck are you doin? who are you, a fuckin french?"
én meg épp rossz kedvemben, mentem is le sértődötten cserébe, és ahogy nb1es ballerina uefaselejtezőn, szóltam oda anyanyelven:
"magyar vagyok baszdmeg".
"én is baszdmeg".
(avatottaknak cuojla neve kell, hogy beugorjon)
és már ment is a sztorizás. pénzügyőr? hogy a legjobbhaver, a mészáros zoli, aki most floridában él, na ő vitte le a bozsikot is a pénzügyőrbe (na az igen, pf) meg hogy játszak majd a válogatottban, mert van itt olyan is, (Hungária, New Jersey). érződött, hogy hiányzott már neki az ízes magyar káromkodás, onnantól féktelenül kurvaanyázott mindenkit (és végre fújt is nekem).

van nagy előnye annak is, hogy itt mindenki csak a baseballra és az nfl-re pörög. egyrészt élmény, amikor 35 kivetítőn, mets-fanek társaságában nézed, ahogy a fradi, (karommondani a) yankees kizúg a playoffból, másrészt olcsó az nhl/nba jegy, főleg úgy, ha odaülsz, ahova akarsz. a madison square gardenben 35-től x-ezer dollárig is válthatsz jegyet, csak épp tök mindegy.


csak az számított, hogy amikor jagr, shanahan és/vagy ovecskin a pályán van, akkor épp jó helyünk legyen. pascal, montreali csoporttársam nagy tuskó, de legalább hokiőrült, még franknél is durvább. a vége rangers 3 capitals 1, jagr 3 assziszt és ovecskin-parádé, de ugye egy fecske még hokiban sem csinál nyarat, max körbekorcsolyázza fél manhattant, meg a rangersvédelmet. félelmetes volt, kozlov, de még nylander is nevetséges gyerkőcnek tűnt mellette. persze olyan csapat ellen nehéz, ahol gomez csak második center. folytatás a devils vagy a flyers ellen, már balival.

képek egyelőre szegényesek, fotózni még nem tudok de legalább már van mivel. picture gallery már él, facebookprofilról folyamatosan követhető a frissülés, továbbiakban igyekszem a körülöttem lévő élőlényeket is megörökíteni. a scriptem alakul, ami nagy öröm, sokat stresszeltem rajta. jó móka forgatási helyszíneket keresgélni, néha 60 emeletes háztetőkön. végre újítottam iroasztalt is craigslistről, székestül, kredencestül harmincs dolcsi volt, ez a mai nap öröme. craigslist amúgy őrület, már tehenet is látni eladót, ingyen. és persze még nagyobb öröm sírni a két kópé miami kalandjain, meg is nézem magamnak testközelből nemsoká. főleg azt a haiti takarítónőt, ha elő lehet ásni meg valahonnan.

és akkor jöttem haza greenwich villageből, kábán, és ott volt, ugyanabban a polosport zakóban, a peckes járásával, pedig ha van hely, ahol nem futsz csak úgy össze valakivel, akkor az Manhattan.
David.
"I'm sure, told you before, but you're so, so, so cute, you're so... I know I know, don't want to convince you, even if sometimes straight guys have sex with guys too." - fordult el félve, én összeráncoltam, léptem egyet balra és onnantól jót beszélgettünk.
greenwich és east village külön blogot érdemelne és little italy/st.gennaro fesztivál is hónapos tartozásom már. meg túl sok minden. igyekszem tankolni.
akarommondani, erről a helyről csak ti hiányoztok, ti viszont nagyon.

at last

3 women/1 straight man

mondta Nicko, - félig francia, félig angol srác - egy nyugati parti móló tetején, a skylineban gyönyörködve, foci után. mindig ezt mondogatja magának, mielőtt csajozni indul, manhattanben ugyanis ez az arány: minden hetero srácra három csajszi jut. annyira nem lepett meg, a csajok downtown-ban tényleg elég könnyen ismerkednek, a melegkultúra pedig finoman szólva előrébb tart, mint otthon - a gay news pl. bármelyik utcai újságosboxból kivehető, chelsea és west village környékén rengeteg a melegbár, melegtéka, az utcán sem titkolja senki. a legtermészetesebb dolog. otthon a tabu miatt, itt meg annyira mindennapos, azért nem téma.

nadehonnanis.
ezen pl. ott voltam
legalábbis az egyetem előtt zajló tüntetésen, de az is épp elég volt. orthodoxok, hit-, és főleg elvhű jenkik, arabok, nyugat-európaiak tüntettek - ki épp miért. az elvakult azért, hogy ez a patkány is elmondhassa a véleményét, a másik azért, hogy valahogy az a 8 éves kislány is, akit az Irán által pénzelt Hamasz robbantott fel egy iskolabuszon. kamerák előtt, kulturáltan érvelve, kisebb-nagyobb körökbe szerveződött közönség előtt. volt benne valami lélegzetelállító.

martanak köszönhettem, épp a columbián tanított és jelzett időben. pár napra rá ki is költözött innen, és elfoglaltam a szobámat. gondoltuk, vmi búcsúbuli mégiscsak kéne, felkészítettük szobatársunkat, pierre-t, és mentünk queens-be. Sub Bass Monster koncertre.
hát,
ekkora mucsát még nem láttatok. tényleg, mint az aligai diszkó hajnalban.
nem mentünk be, fiúknak 25, lányoknak 20 dollárért kínálták a belépőt - ennyi pénzért bárhova bejutni. olyan 40-es bárisnya volt a beengedő, hogy castingolni se lehetett volna jobbat - festett szőke, töredezett haj, dagadó farmer, mentolos rágó és a taníthatatlan beállás. pierre nem hitte el mi megy. a hely előtt és az előtérben is mindenki magyar volt, és bárcsak ne lett volna. a diszkós hasonlatban azt hiszem minden bennevan.

volt pénteken itt is critical mass, a vicc az, hogy itt már a mass ellen is tüntetnek.
ezt imádja mindenki, szept11-én pl. egy rendőri brutalitás ellenes tömegbe keveredtem, ami azért furcsa volt ott és főleg akkor. pár napja "tüntessünk a japán konyha szabadságáért" felvonulás volt itt a 72. utcában.
az azért már tényleg szólásszabadság.

a japánok egyébként nagyon érdekes emberek. fociról ismerem jay-t és chris-t, szoktunk feljárni hozzájuk emilioval, mióta ő is jár focizni. lazák, jófejek, a másik véglet viszont egészen mókás, inkább a kínaiak felé húz. legjobb a sarki mosodás-néni: percenként simán lezavar 200 szempillantást és ha siettében nem ért valamit, mindig van zsebből egy válasza.
- What time are you open?
- No problem, no problem
Imádnivaló. Mary, japán csoporttársam is ilyen, szegény sírva szaladt ki, mikor az Alient néztük. a laundry-system egyébként tényleg maga az európai álom. mérlegre rakod, és kristálytisztán, hajtogatva, a saját kínai zsákodban kapod vissza, aznap. annyi mosoda van, hogy két saroknál biztos nem kell messzebb menned (nekem fél). varr, mos, szárít, vasal, mosolyog, amit csak akarsz. No problem, no problem.

Suliról, mert folyamatosan kapom a virtuális lincselést. benn van a theatre district kellős közepén, film center nevezetű monstrum kilencedik emeletén. nagy terek, hatalmas felszerelés. vágás imac/final cut pro-n. szépen haladunk, hó végéig le kell adni a scriptet és közben délutánonként folyamatos kameramunka van. thesisfilm forgatás januárban. rákattantam az árnyjátékokra, saját bőrömön érzem, hogy a világítás tényleg mecsoda művészet (duplán, mert persze k.ra megégettem magam az első órán). a tanárok egytől egyig profik, kedvencem a documentary teacher, a dallamos nevű Rico Speight - ha film lenne az egész, tuti Samuel L. Jackson játszaná, befont hajjal és előbb-utóbb kiderülne róla, hogy crack-dealer. vicces, hogy a suli b-kategóriás hiphopsztároknak forgat videókat, akik állandóan ott flangálnak a folyosón térdig érő nflmezben.

street artist versenyben két új erős jelölt tűnt fel a napokban. az express subway csak 30 utcánként áll meg, ott van idő produkálni. hely viszont nincs, ez benne a kihívás. két mexikói srác és egy kb 10 éves kiscsaj olyan breakdance-showt nyomott ma hogy állva tapsolt az egész vagon. szaltó, cigánykerék, sétálómagnó, michael jackson. három perc alatt kb 20dolcsit kerestek. a másik egy magányos fickó volt a bryant park aluljárójában, ő egy méteres fűrészen hegedült.

ja, és a B&H. nem hagyhatom ki.
szóval, mentem felmérni fényképezőgép-piacot, ideje volt rég. körbekérdeztem, merre érdemes, és mindenki mondta hogy B&H, mert hogy benn van a 34.-en, nagy választék, alacsony árak, tényleg nem kell több.
már az gyanús volt, miért mennek szabira szeptember elején meg miért csak szombaton nem nyitnak ki. na miért. az összes, de tényleg az összes alkalmazott szakállas, pajeszos, orthodox zs, nem ám csak a sima sábesz deklis vonal; teljes felszerelés, majdnem mint a siratófalnál. mindenki. úgy forgatják a legújabb digital camerákat, mint jesse james a revolvert. nagyon kedvesek, minden van és tényleg olcsó. lehengerlő élmény, nem is fogok járni máshova. és azt sem bírom ki - ha már van blogom -, hogy ne süssem el az egyik kedvencemet, amellett hogy írásban közel sem olyan erős, mintha dreissiger öcsibácsi mesélné, csípőre tett kézzel, zamárdiban.

- És mondja Józsi bácsi, van a faluban antiszemitizmus?
- Antiszemitizmus? Nincsen. De igény, az lenne rá.