3 women/1 straight man

mondta Nicko, - félig francia, félig angol srác - egy nyugati parti móló tetején, a skylineban gyönyörködve, foci után. mindig ezt mondogatja magának, mielőtt csajozni indul, manhattanben ugyanis ez az arány: minden hetero srácra három csajszi jut. annyira nem lepett meg, a csajok downtown-ban tényleg elég könnyen ismerkednek, a melegkultúra pedig finoman szólva előrébb tart, mint otthon - a gay news pl. bármelyik utcai újságosboxból kivehető, chelsea és west village környékén rengeteg a melegbár, melegtéka, az utcán sem titkolja senki. a legtermészetesebb dolog. otthon a tabu miatt, itt meg annyira mindennapos, azért nem téma.

nadehonnanis.
ezen pl. ott voltam
legalábbis az egyetem előtt zajló tüntetésen, de az is épp elég volt. orthodoxok, hit-, és főleg elvhű jenkik, arabok, nyugat-európaiak tüntettek - ki épp miért. az elvakult azért, hogy ez a patkány is elmondhassa a véleményét, a másik azért, hogy valahogy az a 8 éves kislány is, akit az Irán által pénzelt Hamasz robbantott fel egy iskolabuszon. kamerák előtt, kulturáltan érvelve, kisebb-nagyobb körökbe szerveződött közönség előtt. volt benne valami lélegzetelállító.

martanak köszönhettem, épp a columbián tanított és jelzett időben. pár napra rá ki is költözött innen, és elfoglaltam a szobámat. gondoltuk, vmi búcsúbuli mégiscsak kéne, felkészítettük szobatársunkat, pierre-t, és mentünk queens-be. Sub Bass Monster koncertre.
hát,
ekkora mucsát még nem láttatok. tényleg, mint az aligai diszkó hajnalban.
nem mentünk be, fiúknak 25, lányoknak 20 dollárért kínálták a belépőt - ennyi pénzért bárhova bejutni. olyan 40-es bárisnya volt a beengedő, hogy castingolni se lehetett volna jobbat - festett szőke, töredezett haj, dagadó farmer, mentolos rágó és a taníthatatlan beállás. pierre nem hitte el mi megy. a hely előtt és az előtérben is mindenki magyar volt, és bárcsak ne lett volna. a diszkós hasonlatban azt hiszem minden bennevan.

volt pénteken itt is critical mass, a vicc az, hogy itt már a mass ellen is tüntetnek.
ezt imádja mindenki, szept11-én pl. egy rendőri brutalitás ellenes tömegbe keveredtem, ami azért furcsa volt ott és főleg akkor. pár napja "tüntessünk a japán konyha szabadságáért" felvonulás volt itt a 72. utcában.
az azért már tényleg szólásszabadság.

a japánok egyébként nagyon érdekes emberek. fociról ismerem jay-t és chris-t, szoktunk feljárni hozzájuk emilioval, mióta ő is jár focizni. lazák, jófejek, a másik véglet viszont egészen mókás, inkább a kínaiak felé húz. legjobb a sarki mosodás-néni: percenként simán lezavar 200 szempillantást és ha siettében nem ért valamit, mindig van zsebből egy válasza.
- What time are you open?
- No problem, no problem
Imádnivaló. Mary, japán csoporttársam is ilyen, szegény sírva szaladt ki, mikor az Alient néztük. a laundry-system egyébként tényleg maga az európai álom. mérlegre rakod, és kristálytisztán, hajtogatva, a saját kínai zsákodban kapod vissza, aznap. annyi mosoda van, hogy két saroknál biztos nem kell messzebb menned (nekem fél). varr, mos, szárít, vasal, mosolyog, amit csak akarsz. No problem, no problem.

Suliról, mert folyamatosan kapom a virtuális lincselést. benn van a theatre district kellős közepén, film center nevezetű monstrum kilencedik emeletén. nagy terek, hatalmas felszerelés. vágás imac/final cut pro-n. szépen haladunk, hó végéig le kell adni a scriptet és közben délutánonként folyamatos kameramunka van. thesisfilm forgatás januárban. rákattantam az árnyjátékokra, saját bőrömön érzem, hogy a világítás tényleg mecsoda művészet (duplán, mert persze k.ra megégettem magam az első órán). a tanárok egytől egyig profik, kedvencem a documentary teacher, a dallamos nevű Rico Speight - ha film lenne az egész, tuti Samuel L. Jackson játszaná, befont hajjal és előbb-utóbb kiderülne róla, hogy crack-dealer. vicces, hogy a suli b-kategóriás hiphopsztároknak forgat videókat, akik állandóan ott flangálnak a folyosón térdig érő nflmezben.

street artist versenyben két új erős jelölt tűnt fel a napokban. az express subway csak 30 utcánként áll meg, ott van idő produkálni. hely viszont nincs, ez benne a kihívás. két mexikói srác és egy kb 10 éves kiscsaj olyan breakdance-showt nyomott ma hogy állva tapsolt az egész vagon. szaltó, cigánykerék, sétálómagnó, michael jackson. három perc alatt kb 20dolcsit kerestek. a másik egy magányos fickó volt a bryant park aluljárójában, ő egy méteres fűrészen hegedült.

ja, és a B&H. nem hagyhatom ki.
szóval, mentem felmérni fényképezőgép-piacot, ideje volt rég. körbekérdeztem, merre érdemes, és mindenki mondta hogy B&H, mert hogy benn van a 34.-en, nagy választék, alacsony árak, tényleg nem kell több.
már az gyanús volt, miért mennek szabira szeptember elején meg miért csak szombaton nem nyitnak ki. na miért. az összes, de tényleg az összes alkalmazott szakállas, pajeszos, orthodox zs, nem ám csak a sima sábesz deklis vonal; teljes felszerelés, majdnem mint a siratófalnál. mindenki. úgy forgatják a legújabb digital camerákat, mint jesse james a revolvert. nagyon kedvesek, minden van és tényleg olcsó. lehengerlő élmény, nem is fogok járni máshova. és azt sem bírom ki - ha már van blogom -, hogy ne süssem el az egyik kedvencemet, amellett hogy írásban közel sem olyan erős, mintha dreissiger öcsibácsi mesélné, csípőre tett kézzel, zamárdiban.

- És mondja Józsi bácsi, van a faluban antiszemitizmus?
- Antiszemitizmus? Nincsen. De igény, az lenne rá.